Időrendi sorrendben, tehát legelöl a legfrissebb utas vélemény, hogy érdeklődőink utasaink
értesüljenek a legújabb tapasztalatokról.

Utazás időpontja: 2019.október

Manta – vízre épült villa félpanzió plusz ellátással, hidroplán transzferrel

Idén először Qatar-ral mentünk, sokkal olcsóbb is volt, mint az Emirates és az átszállási idejei is jobbak voltak. Valójában a 4 útszakaszból 3-on szerencsések voltunk, mert ha nem is félig üres, de erősen foghíjas gépen mentünk, sok üres hely volt, így pl. a hármas üléseken csak ketten ültünk. Dohából hazafelé azonban úgy megtömték a gépet, hogy alig volt lábhely, jelentősen lecsökkentették az ülések közötti távolságot, ráadásul gépet is váltottak, így pl. az ingyenesen előre lefoglalt helyünk hirtelen egy vészkijárat elé került. Ez azért lényeges, mert az ablaknál levő ülést nem lehet mozgatni, ami az öt és fél órás úton, szűkre vett üléstávolsággal több, mint kényelmetlen. A dohai reptér duty free-je kifejezetten drága, persze aki Aston Martint akar vásárolni, annak mindegy. Még soha nem vártunk 1 óránál többet a hidroplán transzferre, most ez az idő 2 óránál is több volt, csak 12.15 után szálltunk fel, de legalább kaptunk fejenként egy kis üveg vizet és egy szendvicset a C terminál várójában.

Mindenképpen külön kell írni az időjárásról, de ide szúrom be, mert erősen érintette  a hazautat. A felkészült Maldív utazó tudja, hogy két monszun, esős évszak, stb. Azt kell mondjuk, hogy elsőre megtévesztő lehet ez az esős évszak dolog, mert lehet, hogy ebben az időszakban 3x nagyobb az esős napok száma, de ha az ember jobban megnézi a statisztikákat, akkor az is szembeötlő, hogy ettől még nem csökken jelentősen a napos órák napi átlagos száma. Azaz többször van eső, párásabb is a levegő, több a felhő is, hűvösebb is van 1-2 fokkal, de egyáltalán nincs rossz idő. Nekünk most a 8 nap alatt 1 esős délutánunk volt mindössze. A helyiek szerint jelentősen függ az időjárás a resort elhelyezkedésétől is (egy szélesebb csatorna, vagy kandu, ahogy ők mondják szinte arrébb tolja a felhőket), könnyen elképzelhető, hogy a látótávolságban lévő többi szigeten jól láthatóan ömlik az eső, miközben a villa teraszán kiválóan lehet napozni. Hazainduláskor is gyönyörű napsütésben szálltunk fel a Malétól 180 km-re É-ÉNY irányban lévő szigetről, de mire a Malé atollba értünk már bizony dézsából öntötték. A Trans Maldivian-nál azért fel vannak készülve erre, szinte egy métert sem kellett megtennünk esőben, a hidroplánról kiszállva adtak ernyőt, a busz is közel állt a váró kijáratához, meg a lépcsőhöz is. A csomagokat is letakarták ugyan, de még itthon is vizes volt a búvártáskánk és nem belülről. Egyszóval, a Maldív-szigetekre általában kiadott időjárás előrejelzés pont nulla hasznosságú egy adott sziget vonatkozásában, extrém esetben ki lehet fogni napokig tartó rossz időt akár főidényben is, de általában az esős évszak is tökéletes nyaralóidőt biztosít.

A resort idén márciusban nyitott, de a építkezés befejezését irányító, majd a nyitást levezénylő general manager augusztus végén távozott és azóta új vezetője van a resortnak. Nem tudjuk, hogy ennek a váltásnak tudható-e be, vagy organikusan is ide fejlődtek volna a dolgok, de a legnagyobb utazás/szálloda értékelő oldalon olvasható, az étkezéssel kapcsolatos negatív kritikák egyike sem állta meg a helyét a mi ottlétünk alatt. Nem keverték össze a megrendelt fogásokat, nem hozták ki rossz sorrendben, stb. Volt viszont egy olyan gondunk, hogy tapasztalatunk szerint nem volt teljes mértékben egyenszilárdságú a kiszolgálás. Értjük ez alatt, hogy az elfogadhatónál nagyobb volt a különbség mondjuk a vacsora elköltéséhez szükséges időben: egyik nap 1 óra, a másik napon 2-nél is több. Szorul ez némi magyarázatra (lásd később), de ekkora különbség azért szembeötlő. Számunkra sokkal nagyobb problémát jelentett a reggeli, mivel búvárok vagyunk és a napi hajó fél kilenckor könyörtelenül elindul. A reggeli 7-kor kezdődött, de az első két napon 8 után még nem tudtuk befejezni. Annak aki nem akar visszamenni a villájába ezt követően, még rendben is lehetne, de aki igen, annak ez nem fér bele. És itt most egy szinte hihetetlen történet veszi kezdetét.

Jeleztük ezt a gondunkat a búvárbázis vezetőjének, aki említette, hogy volt olyan vendége, aki inkább nem reggelizett, csak hogy nyugodtan odaérjen a hajó indulására. Valamint jelezte ezt a szinte csak búvárokat érintő kérdést az illetékes marketingesnek. Aki a következő napon megkeresett minket és egyeztett egy időpontot, hogy a general manager-rel tudjunk beszélni a kérdésről. Le is ültünk Mr. Jay-el a bárban, meghívott minket egy italra és érezhetően belülről jövő beszédében elmondta, hogy minden észrevételt komolyan vesznek, most éppen 4 fővel növelik az étterem létszámát, folyamatos a képzés, stb. Mindezeket követően – mondjuk nyilvánvalóan kivételes módon – még meghívtak egy romantikus vacsorára, a bár vezetője, aki dél-afrikai külön meghívott egy szűkkörű braai-ra, maguktól lehetővé tették a késői kijelentkezést a távozás napján 15 óráig és még sorolhatnánk. Nyilván nem fog mindenkivel ez megtörténni, de ha általában javul a szolgáltatás színvonala, már megérte. Valójában a személyzet minden tagja nagyon készséges és segítőkész volt, kivéve talán a takarítót, aki a mi ízlésünkhöz képest kissé túlságosan érdekelt volt a borravaló megszerzésében és az elvártnál többször jelentkezett semmitmondó kérdésekkel, miközben az alapfeladatát meg nem végezte el elég alaposan.

Visszatérve az értékelésre: a felszolgált ételek kiválóak, bármelyik étteremről legyen is szó. A szigeten ugyanis több is van belőlük, nem írunk itt bővebben róluk, mert rengeteg értékelés található a neten. A víz alatti étteremben nem jártunk, mivel azt gondoljuk, hogy az ár-érték aránya egy fine dining szakértőnek biztosan rendben lenne, de mi nem vagyunk azok. Mivel félpanzión voltunk, ezért az ebédről nem tudunk beszámolni, de vacsorára az olasz, a japán (ahol egyébként filippínó a szakács) és a fő étterem is rendben volt. Ez utóbbiban van napi menü és állandó választék is. A napi menüben foglaltak nyilvánvalóan befolyással lehetnek az ételek elkészítési idejére, de véleményünk szerint nem indokolnak kétszeres különbséget a vacsora idejében. Mindegyik étterem a la carte, nekünk a félpanzió plusz azt jelentette, hogy vacsorához korlátlan volt az italfogyasztás is. És ugye pont ez volt a probléma is, mert reggeli csak a fő étteremben elérhető de az is a la carte, mert az a koncepció a szigeten, hogy egyáltalán nincs büfé jellegű étkezés.

A szobákba naponta elvben két alkalommal két félliteres üveg vizet készítenek be. Ez minden valószínűség szerint kevés, de a strandon is adnak – hűtött – vizet kérésre, illetve a szobákba is hoznak, ha jelzi a vendég az igényét a recepción. Az 5 csillaghoz méltóan saját borhűtő is van a szobákban, de azt figyelembe kell venni, hogy az árak is 5 csillagosak, ami nincs a csomagban, az azért még maldív viszonylatban is drágának minősíthető, pl. 1 kisméretű pizza, kiszállítva a villába 20 USD. De az is finom.

Mi Manta villában voltunk, ami a legolcsóbb kategória a szigeten. Napfelkelte oldal, nincs saját medencéje és kisebb is mint a többi. Persze ez relatív, mert így is 55 m2. Ugyancsak saját többször megerősített tapasztalat, hogy naplementét csak nagy szerencsével lehet egyébként is látni, mert az ég és tenger találkozásánál általában mindig felhők vannak, tehát ezért plusz költséget vállalni felesleges. A sziget egyébként saját döntése alapján 1 órával a Malé-i időzóna előtt van, azaz az étteremből pont kiválóan lehet naplementét nézni egy pohár jófajta chilei vörös társaságában. A medence koncepciót nem értjük – igaz, mi búvárok vagyunk – biztosan jó az, ha a szobához tartozik egy saját csobbanási lehetőség, de nekünk ott van az óceán meg a lagúna és a központi medencében sem volt szinte soha senki. Viszont nem sikerült olyan beállítást találni a légkondicionálón, ami megfelelően halk lett volna éjszakára: jól hűt, de hangos. Ugyancsak hangos a vízre épült villák közti hosszú és kanyargós pallón (The Long and Winding Road by Beatles) percenként végig hajtó golfkocsi, de azért ezt el lehet viselni. Merthogy a szigeten, ami nem nagy, mindent ilyen buggy-nak hívott kocsikkal intéznek, csomag és ember (!) szállítás, étel kiszállítás, stb.

Ezen a szigeten is sok a kínai vendég, de közel sem annyi, mint más szigeteken, vagy mondjuk a repülőtéren, ahol nagyobb arányban lelhetők fel, mint a helyiek és az összes többi náció együttvéve. Az összes többi náció meg itt igencsak vegyes volt, ottlétünkkor nem volt más magyar szigeten, de tényleg beszéltek olyan nyelven is, amit fel sem ismertünk.

És akkor a szigetről / búvárkodásról néhány szó: aki megszállott sznorkeles az ne ide jöjjön, mert sem házi zátony, sem látnivaló nincs. Aki ellenben búvár, annak bátran ajánlhatjuk a szigetet, mert rendkívül jó 12 merülést szervezett nekünk Frank és csapata. Ebben biztosan benne volt, hogy a 6 merülési napból 3-on csak ketten voltunk a hajón és szinte személyre szabható volt a meglátogatott hely. A manták még nem költöztek vissza a nyugati oldalra, de így sem maradt hiányérzetünk, mert 100 delfin, vagy 25 dajkacápa között búvárkodni azért nem mindennapi. A sziget partján több helyen betonmólót építettek, és néhány 10 m távolságra a lagúnában is hullámtörőket helyeztek el bizonyos helyeken (főleg nyugati oldal), de ez egyáltalán nem zavaró. Ami viszont zavaró, hogy a Manta/Doplhin villákhoz vezető palló és a sziget találkozásánál, valamint onnan a nyugati oldali part irányában a napvilágra kerültek a part kialakításához használt 1m3-es homokzsákok, szóval itt érezni lehet a friss nyitást, csak az ellenkező előjellel. A szigeten naponta tartottak moszkitó irtást, de ez valójában csak a 10db parti villa lakóit érinti közvetlenül és őket is csak néhány percig, mi alig láttunk rovart, volt persze néhány légy, meg darázs, sőt szitakötő is és persze megtalálhatók a szokásos fauna elemek is, mint a gyümölcsevő denevér, a gyíkok, szürkegém.

Van nekünk egy díjunk, a Mi Szigetünk. Mostantól a You & Me by Cocoon a díj tulajdonosa.